Prológus
Anne kórházban van és szülni. Harmadik gyerekét készül szülni éppen, hogy kicsi családjukban több legyen a szaladgáló lelkek száma. Agya folyamatosan zakatol, s fél hogy probléma adódik. De végül mindig arra jut, hogy minden rendben lesz, mint ahogy a második vagy harmadik gyereke születésénél. Első pár órában még minden rendben ment, aztán jött a kevésbé könnyű időszak, mikor a szülés kezdett eldurvulni. Már nem tudott koncentrálni, hogy lassan vegye a levegőt. Már nem hallotta a nővérek, vagy a szülőorvos nyugtató hangját. Lassan már nem hallja a gépek csipogását, melyekre rá van kötve a szervezete, meg egyben a teste is.
Bár 90ben szülte az első gyermekét, aki ma már nyolcéves és másodikos az általánosban. Egészséges is, mint ahogy a négy év múlva érkező kisfiú is. Igaz nem olyan idős, mint a nővére, de már majdnem teljesen önálló. Ehhez képest minden rendben van vele, egészségesek a gyerekek az a lényeg! Bár már a harmadik gyerek következett a sorban, félt. Most nem érezte azt, hogy boldog lesz a szülés után. Már az elmúlt években a szülések minden percét élvezte és tudta, hogy minden rendben lesz a csemetékkel. Ám most nem volt minden teljesen tökéletes. Éppen hogy pár perc volt vissza a szülésből, mikor a gépeket leállították. Valamilyen betegséget vélték felfedezni a szervezetében, mely hatással lehet a csecsemőre. Feltették neki a kérdést, amitől egész életében rettegett. Megkérdezték, hogy akarja-e ezt a gyereket. Hát persze, hogy akarja! Melyik anyának nem kéne a saját gyereke? Azt mondta; Persze hogy akarom! Így hát a szülés folytatódott. Anne kockáztatva, még az élete árán is megszülte a gyereket. Akármilyen nagy kockázatba is kerülhet, de egy életet nem hagyott elveszni.
